Életének 92. évében elhunyt Medzihradszky Kálmán az MTA rendes tagja, aki az MTA Természettudományi Kutatóközpont jogelődjében , az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetnek volt hosszabb ideig tudományos osztályvezetője. Halálával a kémikus társadalmat pótolhatatlan veszteség érte.

Az alábbiakban Vinkler Péter emlékező írása olvasható:

Medzihradszky Kálmán professzor úr emlékére

2019. május 20-án elhunyt az 1928-ban született Medzihradszky Kálmán, kémikus professzor. A legtöbben, mint az ELTE tanszékvezető egyetemi tanárát és mint a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját ismertük. Hosszú és igen sikeres pályafutása alatt számos tisztséget viselt. Többek között volt az ELTE rektorhelyettese, a Természettudományi Kar dékánja és az MTA Kémiai Osztályának elnöke is. Kiemelkedőek a gyógyszerkutatásban, illetve a peptidkémiában elért eredményei. Az adrenokortikotrop hormon (ACTH) teljes szintéziséért 1970-ben Állami Díjat kapott (Bajusz Sándorral és Kisfaludy Lajossal közösen).

Medzihradszky Kálmán 1976 és 1985 között az MTA Természettudományi Kutatóközpont egyik jogelődjében, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetben osztályvezetőként dolgozott. Irányításával a peptidkémiai kutatócsoport számos rövidített és módosított szekvenciájú opioid peptidet állított elő. Ezek közül közül kiemelkedő jelentőségű biológiai aktivitásúnak bizonyult az enkefalinklórmetil-keton, amely a szinaptoszóma membránokon irreverzibilis receptorinhibitornak bizonyult. Az N-terminálison melfalánt tartalmazó analóg segítségével a kutatócsoportnak sikerült bizonyítania, hogy az irodalmi adatokkal szemben, a morfinban is jelenlévő fenolos hidroxilcsoport nem feltétlenül szükséges az opioid hatás kiváltásához. Megemlítendő, hogy a csoport kutatóinak olyan enzimszubsztrátokat sikerült szintetizálniuk, amelyek a pontmutációval módosított szerin-proteázok jellemzésénél fontos szerepet játszanak. Medzihradszky Kálmán kapcsolatai révén, illetve nagy szakmai tekintélyével jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a KKKI fontos szerepet játszhatott a magyar gyógyszeripar fejlődésében.

Medzihradszky Kálmán a későbbiekben is aktívan részt vett az intézet tudományos életében. A Szerves és bioorganikus kémiai tudományos testület ülésein hozzászólásai, hasznos javaslatai mindig nagy figyelmet keltettek. Rendszeresen látogatta az évente megtartott Intézeti Tudományos Napok rendezvényét, és a zsűri munkájából is részt vállalt.

Medzihradszky professzor úr rendkívül széles érdeklődése a kultúra hagyományos területein túl a szőlőművelésig, a borkészítésig, a kaktuszok és a bélyegek gyűjtéséig sok mindent átfogott. Magáról egy riportban így vallott: „Én olyan homo ludens vagyok.” Mindig fontosnak tartotta a derűs, de egyenes és őszinte, kritikus és önkritikus szellemet. Számos tanítványa és tisztelője sokat köszönhet neki mind a kémia tudományában, mind emberi viselkedésével mutatott példája okán. Sokaknak segített pályafutásuk során, disszertációjuk elkészítésében, tudományos fokozatuk megszerzésében. Akik jól ismerik, egymás között, az idősebbek pedig a vele való beszélgetésben is egyszerűen-kedvesen „Medzi”-nek hívták.

Halálával mind a nemzetközi tudomány, mind a magyar kémikus társadalom pótolhatatlan veszteséget szenvedett.