A Magyar Tudományos Akadémia 2022. évi közgyűlésén Simon Istvánt az MTA rendes tagjává, Vértessy G. Beátát levelező taggá választotta. Mindkét kutatónk a Biológiai Tudományok Osztályában (VIII.) kapott helyet.
Az ünnepélyes közgyűlésen Vértessy G. Beáta tartotta meg az élettudományi területen kiemelt előadást.
Simon István, professzor emeritus (Enzimológiai Intézet)
1947-ben született Budapesten. 2016 óta az MTA levelező tagja. A Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének kutató professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a fehérjék szerkezetszerveződésének vizsgálata. Simon István a Magyar Bioinformatikai Társaság elnöke. Legnagyobb visszhangot kiváltó munkái a transzmembránfehérjék és a rendezetlen fehérjék témakörében születtek. Két kutatócsoportjában diákjaival, munkatársaival meghatározta a szerkezetszerveződés fizikai hátterét, és széles körben használt webszervereket készített a kutatói közösség számára. Levelező tagként meghatározta az egymással kölcsönhatásban rendeződő fehérjék monomer formában tapasztalható rendezetlenségének és a kölcsönhatások következtében történő rendeződésének fizikai alapjait. Életműve, 133 cikke több mint 13 300 független hivatkozást kapott. Fontos eredménye, hogy több egykori diákja világhírű kutatóként került ki csoportjából.
Vértessy G. Beáta, tudományos tanácsadó (Enzimológiai Intézet)
1961-ben született Budapesten. 2001 óta az MTA doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyész- és Biomérnöki Karának tanszékvezető egyetemi tanára, a Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének csoportvezető tudományos tanácsadója. Önálló kutatócsoportját 2001-ben alapította, a Howard Hughes Orvostudományi Intézet (Howard Hughes Medical Institute, HHMI) International Scholar programjának támogatásával, melyet 2005-ben újra elnyert. Szűkebb szakterülete a szerkezeti és molekuláris biológia. A hazai és nemzetközi szerkezeti biológia elismert, fontos szereplője. Kiemelkedőek a felfedezései a genomi integritásban kulcsfontosságú dUTPáz enzimek működéséről és a DNS-beli uracil élettani és patológiás szerepéről. Egyszerzős kísérletes közleményéből (Proteins, 1997) kiindulva feltárta a dUTPázok molekuláris hatásmechanizmusát (PNAS, 2003, 2011; számos Journal of Biological Chemistry-, NAR-, Journal of the American Chemical Society-cikk), megteremtve a rákellenes gyógyszertervezés alapjait. Felfedezte a DNS-beli uracil szerepét az ecetmuslica egyedfejlődésében (Journal of Biological Chemistry, Accounts of Chemical Research, PLoS Genetics), ami a teljes átalakulással fejlődő rovarokra általánosítható, és jelátviteli szignálként gerincesekben is működhet. Innovatív molekuláris eszközökkel tumorsejtek és kórokozók (Mycobacterium, Staphylococcus) ellen a genomi instabilitást előidéző hatóanyagokat fedezett fel (NAR, eLife). Nemzetközi in extenso publikációinak száma 151, h-indexe 36, hivatkozásai száma több mint 7100. Publikációinak zöme eredeti kísérletes munka. Kiemelkedő iskolateremtő (Mestertanár Aranyérem, 22 megvédett PhD). Tanítványai számos kompetitív díjat és ösztöndíjat (ERC Consolidator, NIH, EMBO, OTKA, Pro Scientia Aranyérem, MTA Fiatal Kutatói Ösztöndíj, Junior Prima díj, Talentum díj, Stephen W. Kuffler-díj) nyertek, többen sikeres kutatócsoportot vezetnek. Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya Molekuláris Biológiai, Genetikai és Sejtbiológiai Tudományos Bizottsága és az Európai Biokémiai Társaságok Szövetsége (Federation of European Biochemical Societies, FEBS) Advanced Course Committee választott elnöke, a FEBS OpenBio senior editora, a PLOS ONE és a Biomolecules folyóiratok szerkesztője. Az Institut de France, az Aventis Scientia Europaea és a hazai L’Oréal–UNESCO díjnyertese, az Academia Europaea tagja.